A kürtőskalács az a magyar édesség, amit én minden évszakban szívesen megeszek. Bár téli édességnek számít, és forrón, gőzölögve a legjobb, nyáron is meg szoktam kívánni. Pláne már kapható fagyis változatban, amitől nyári finomság lesz. Sok strandon kapható kürtőskalács eredeti verzióban, ahogy a Balatonalmádi strandon is. 

Ilyen kiállítást is ritkán látni, azonban annál inkább érdekes, és megdobogtatja az ember szívét. Balatonalmádiban járva, egy útvonal táblán láttam csak meg Simon András táblaköveit, ahova végül el is mentem. 

A főváros leghíresebb és legszimbolikusabb terén jártunk, amely a 19. század első évtizedében a honfoglalás ezeréves évfordulójának tiszteletéből épült. A tér egész történelmi múltunkat örökíti meg a legnagyobb magyar nevekkel. Utánajártunk pár érdekességnek a térrel kapcsoltban. 

A nemrégiben, körülbelül 2 hónapja nyitott Gödöllő új és egyetlen olasz éttermét próbáltuk ki. Szombat késő délutánra foglaltattunk asztalt, biztos, ami biztos alapon. A kipróbálás előtt feltérképeztük a hely közösségi oldalát, ahol rengeteg pozitív véleményt olvashattunk. Bár volt pár igen aggasztóan negatív is, de többségében dicséreteket láttam. Ennek tükrében indultunk neki az étteremnek.

Székesfehérvár igen gazdag történelemben, hiszen szabad királyi város jogállását az államalapító Szent István királytól kapta. A belvárosban sétálva nem csak kellemes kikapcsolódásban lehet részünk, de sok látnivaló is akad. Az egyik az Országalma, amely fontos évszámokat őriz magán. 

A rétesről mindig nagymamám jut eszembe, amikor együtt próbáltunk házi készítésű rétest csinálni, lehetőleg úgy, hogy ne szakadjon el a tészta. Nem egyszerű feladat, de a végeredmény mindent megér. A mai vendéglátásban ezek a hagyományos receptek talán mostanában kezdik újkorukat élni. Egy kis nosztalgiázásra tértem be Árpi Bácsi Házi rétesezőjébe. 

A település tele van középkori műemlékkel, amelyek remek látnivalók a turisták számára. Az egyik legjelentősebb azonban a Boldogasszony templomrom Alsó-Dörgicsén. 

Tihanyban rengeteg Csárdába futhatunk bele, de ahogy velünk is megesett nem mindegyikbe néztünk volna be szívesen. Ez a hely azonban valamiért megragadott minket első ránézésre, és nem is csalódtunk. Magyaros ízek, nagy adag ételek, minden, ami csak kellhet. 

Gyalog indultunk el, nem kellett volna, egy dolgot viszont megtanultunk: ne sétáljatok az erdélyi erdőben olyan nyugodtan!

Vajon mire vagy kire várnak? Hiszen itt ácsorognak télen-nyáron, ha esik, ha fúj, és egy tapodtat sem mozdulnak idestova 31 éve. Az 1986-ban létrehozott szobrok története dióhéjban.