A balatonfűzői Jézus Szíve templom közvetlenül a Mámai templomrom mellett áll. A templomot a 20. században építették, amely azonban látszatra régebbinek tűnik. 

A libegő története majdnem száz évvel ezelőtt kezdődött, azonban még csak 48 éve működik. A Zugligeti libegő a mai napig nagyon népszerű a turisták és kirándulók körében. Nem csak szállítóeszközként funkcionál, hanem remek program is lehet barátainkkal, párunkkal. 

A Csopaki strandon a büférengeteg között, és a palacsinták tömkelegében egy fagyizóra is bukkanhatunk. Méghozzá nem is akármilyen fagyizóra, a Bagamérire, ahol kézműves fagylaltot kínálnak. A Bagaméri ismerős lehet Balatonfüredről. A név jól sejteti, azonos az ottani minőséggel. 

Hiába jártál már bájos kávézóban, a Caravella még neked is különleges lesz. Kellemes vintage hangulatával és különböző bútoraival igazán magával ragadja az embert. Nem csak megjelenésben, de felszolgálásban, és persze ételekben is toppon van a hely. 

Valljuk be, sok választási lehetőségünk nincs, ha napi menüt kínáló éttermet keresünk Gödöllőn. Ha csak nem gyrost vagy hamburgert szeretnénk enni minden egyes nap, akkor a Coral jó választás lehet, de csak akkor, ha még időben tájékozódunk az aznapi kínálatról.

Néhány órás strandolás után valami hűsítőre vágytam, így a cukros, standon kapható jégkrémek helyett egy hűsítő cukormentes fagyit szerettem volna enni, így az Amaretto Due-t választottam. 

Sokan bedőlnek a külsőnek, hogy ha az szép, hívogató, látszik, hogy nincsen elhanyagolva, akkor már biztosan jó az étel is; van azonban olyan eset is, amikor ez nem így van. Lássuk most, a Solier hogy teljesített Gödöllőn ‘Olasz étel’-kategóriában!

A Piknik Büfét a Tagore sétányon bandukolva találtuk meg. Először sétálgatás közben nézegettük a helyeket, hova is kellene beülni egy lángosra. Vannak szimpatikus helyek, de valami olyat kerestünk, ahol nagyon tömegbe se ütközünk, és talán még jó áron is ehetünk. 

Ilyen kiállítást is ritkán látni, azonban annál inkább érdekes, és megdobogtatja az ember szívét. Balatonalmádiban járva, egy útvonal táblán láttam csak meg Simon András táblaköveit, ahova végül el is mentem. 

Van az úgy, hogy az ember meghallva egy szót vagy kifejezést azonnal asszociál valamire. Képesek vagyunk egy teljes történettel felruházni azt addigi tapasztalataink, vagy szabadon engedett fantáziánk szüleményeként.