„Minden út Rómába vezet.”-tartja a mondás, nos most a miénk is oda vezetett. Napfény, színek, ízek, történelem és sok-sok kincs, ha csak öt dolgot kellene kiemelnünk az örök város pompájából a Colosseumon, Vatikánon, és Trevi-kúton túl. De nézzük is az élménybeszámolót, azaz, hogy miért érdemes nemcsak szeretni Rómát, hanem meg is látogatni!

Amennyire szép volt a XVIII-XIX. században, annyir néz ki rosszul most a Podmaniczky-kastély Aszódon! Az állami tulajdonban lévő kastély ma már omladozik, a közelébe se lehet menni, mert életveszélyes!

Tágas külső és belső, ez az, ami elsőre szembetűnik az Anna Cafét illetően. Kellemes zene szól már korán reggel is, vendég ellenben nem sok van. Lehetne az oka a csípős reggel is, ez most még nem tudom, de bent talán majd kiderül. 

A Szent Anna-kápolna a badacsonyi szőlőhegyen található meg, igazán idilli környezetben. A kápolna a szőlőtőkék mellett van, amely igen csak kiemeli az apró épület szépségét. 

A káptalanfüredi strandon járva megéheztünk délben, így valamilyen ebéd után indultunk. A strandon összesen 4 büfé kínálata közül válogathatunk. Én mindenképp valami laza ebédre vágytam, így olyan helyet kerestem, ahol jó áron, finomat ehetnék. A Napsugár büfé kapóra is jött. 

A Marica Étteremet Veszprém belvárosában találjuk meg jó megközelíthetőséggel. Az étterem nem csak remek kínálattal és finom ételekkel rendelkezik, de nagyon modern és menő helynek is számít. Az étlapot sem bonyolították túl, de humoros elnevezésű fogásaik meghozzák az ember kedvét, hogy itt egyen. Nos, ide tértünk be egy ebédre. 

A Tagore sétányon lassan, de biztosan felfedezzük az összes büfét, és bisztrót. Voltak rossz élményeink, és jók is, de nemsokára kialakul a pontos kép, hogy melyik helyet érdemes választani. Most a Waikiki Bisztrót céloztuk meg, ami kicsit túlmutat már a büfén, de még nem hívnám étteremnek. 

Nem lakok nagyon messze Vácrátóttól, de még soha életemben nem hallottam erről a múzeumról, pedig itt található a világ második legnagyobb gyűjteménye! Gyertek velünk ti is a vácrátóti Gyűszűmúzeumba, garantáltan megéri! 

A Café de Paris sokban hasonlít az igazi Párizsra, és ez alatt értem most azt is, hogy nem a legtisztább hely, ahol valaha voltam, és a felszolgált étellel is akadtak azért gondok. 

Cukorbeteg vagyok, kettes típusú, folyamatosan fogyózom, diétázom, immáron 20 éve. Gödöllőn ebédelni így nem igazán egyszerű. Volt eddig. Most itt a Pot Bár. De vajon jó hely?