Hosszú út árán jutottam csak el a Horváth-kert Vendéglőbe Veszprémbe, hiszen előtte 4 másik helyet néztem ki magamnak ebédre. Azt hiszem utólag visszagondolva, ennek így kellett lennie, hogy idekeveredjek, és megkóstoljam az étterem kínálatát. Nézzük miért is mondom ezt. 

A Fülöp-hegyi kilátó az államalapítás évfordulóján épült meg 2001-ben. Ide igazán megéri feljönni, hiszen a panoráma mellett teljes nyugalomban tudunk kikapcsolódni. Az erdős környezetben a gyönyörű tájjal nem lehet betelni. 

Tihanynál sokan lehet, hogy nem tudták, de ingyen is fürdőzhetünk. Bár a strand, nem olyan, mint a legtöbb, - mindjárt ezt is elmondjuk, miért – még is értékeljük, hiszen a Balaton-felvidék nem dúskál a szabadstrandokban. 

Kincsem 1875-1880 között volt a gödi istálló lakója, ami alatt 54 versenyen indult, és mindig győzött. Elvarázsolt minket ez a világhírű paripa látványa még így is, szobor formájában!

Tóth Tibor kezdeményezésére, állami és egyéb támogatások nélkül épült meg Felsőlajoson egy aranyos, kulturált, és egyben nagyon szép állatpark, gyertek velünk ti is a Magán Zoo-ba! 

Mintha tényleg a nagyihoz vagy a dédihez érkeztünk volna egy kis nassolásra, olyan volt ez a cukrászda. Nem csak a hely jelleme miatt, hanem a sütemények íze miatt is!

Aki áthaladt már autóval Csopakon, az biztosan észrevette ezt a hangulatos, nádtetős, parasztház jellegű kis csárdát. Vendéghívogató megjelenése azonban csalóka lehet.

A Balaton-felvidéken már sok élményben volt részünk, és sok látnivalót megjártunk. Balatonfűzőn azonban egy olyan helyet fedeztünk fel, amely igazán különleges, és remek program lehet az egész család számára is. 

A veszprémi Schőnig Cukrászda a belvárostól nem messze található, saját kialakítású parkolóval a vendégek részére. A cukrászda rendelkezik egy nagy külső terasszal, és egy kis kellemes hangultú belső térrel. Ide tértünk hát be egy esős napon. 

Olaszos. Vagy olasz, ez most szerintem mindegy. Kiülős vagy beülős, bár én most maradtam kint, mivel délben elég meleg volt, hiába az október közepi dátum. A piros az uralkodó szín, a pincérek pedig végre nem olyanok, mint a Váci utcában, ahol boldog-boldogtalant leszólítgatnak, hogy ugyan térjen már be hozzájuk. Itt nincs tukmálás, csak mosolygás - mondjuk, hogy majdnem mindenkitől.