A Giorgi Pizzériát egy péntek este látogattuk meg, előre kinézve a helyet. Jól megtervezett vacsoránkat már nagyon vártuk, hiszen mindannyian éhesen érkeztünk. A helyre érkezve a kapu előtt parkolót találtunk, ahova könnyedén le is tettük az autót. A kerthelységbe sétálva már rengetegen vacsoráztak az étterembe, úgy kellett kutatnunk az üres asztal után. Végül az egyik sarokban meg is találtuk az asztalunkat, ahol helyet foglaltunk. A fiatal pincér máris érkezett kezében a hatalmas egy egylapos étlappal. Elénk tette, majd érdeklődött is milyen italt kérünk. Mivel túlzottan az étlapon nem kellett keresni az italokat, ki is kértük a szokásos limonádénkat. Ezután magunkra hagyott a pincér, mi pedig feltérképeztük a választékot. 

Mintha tényleg a nagyihoz vagy a dédihez érkeztünk volna egy kis nassolásra, olyan volt ez a cukrászda. Nem csak a hely jelleme miatt, hanem a sütemények íze miatt is!

Ilyen kiállítást is ritkán látni, azonban annál inkább érdekes, és megdobogtatja az ember szívét. Balatonalmádiban járva, egy útvonal táblán láttam csak meg Simon András táblaköveit, ahova végül el is mentem. 

Csopakon járva egy véletlen folyamán tévedtem be a Sétány Étterembe. A strand melletti étterem nagyon jó helyen van, és méretének köszönhetően igen sokan elférnek benne. Ránézésre megfelelő volt egy ebédre, így betértem. 

A balatonszepezdi Szent István király templom a régi halászoknak sokáig mutatta a hazavezető utat fehér tornyával. Ma a viharba kerülő vitorlázók segítségére is lehet a torony. A templom igen jól látható helyen, a szepezdi strand, a vasút, és a 71-es főút feletti dombon áll. 

Erdélyi túránk egyik állomása volt a hazafelé tartó úton Parajd. Természetesen azért mentünk ide, hogy megnézzük a világhíres földalatti helyet, a Parajdi sóbányát! Nem bántuk meg a látogatást, olvassátok el élményeinket! 

Felsőörs apró településén találhatjuk meg ezt a román-kori gyönyörű kis templomot a falu közepén lévő Dózsa téren. Már többször elhaladtunk a templom mellett autóval, azonban úgy döntöttük ideje lenne megcsodálni kívülről-belülről. A templom kívülről nézve vörös kőből épült, kissé romos külsejű, azonban mégis valamiért máris elnyerte tetszésünket.

A Csopaki strandon a büférengeteg között, és a palacsinták tömkelegében egy fagyizóra is bukkanhatunk. Méghozzá nem is akármilyen fagyizóra, a Bagamérire, ahol kézműves fagylaltot kínálnak. A Bagaméri ismerős lehet Balatonfüredről. A név jól sejteti, azonos az ottani minőséggel. 

Kincsem 1875-1880 között volt a gödi istálló lakója, ami alatt 54 versenyen indult, és mindig győzött. Elvarázsolt minket ez a világhírű paripa látványa még így is, szobor formájában!

Tihanyban járva az apátságot meglátogatva még szerettük volna kicsit felfedezni a város szépségeit. A Pisky sétány pont ilyen, hiszen gyönyörű bájos manufaktúrákat, kézműves tárgyakat, persze levendulából készült mindenféle dolgot is találhatunk itt.