A Csopaki strandon járva megkívántuk a lángost, így feltérképeztük a büfékínálatot. Az első, ami utunkba esett az a Hamika büfé volt. Bár láttuk, hogy nagy a sor, mégis beálltunk egy lángosért. Lehet talán pont emiatt. 

A Budai Arborétum a gödöllői Szent István Egyetem üzemeltetése alatt működik, ahova viszont bárki betérhet kikapcsolódni. Az arborétum főleg tavasszal és ősszel gyönyörű, de ritkaságait az év bármely szakaszában megcsodálhatjuk. 

A 72 méter magas Avasi Kilátó Miskolc egyik jelképének számít, ahol a 70’-es 80’-as években kávézó is működött, amely a 90’-es évek elején bezárt. 2017-ig nem is üzemelt egyáltalán. 2017-ben teljesen felújították a helyet, így újra megnyílt a kávézó az Avasi Kilátóban.  

A Giorgi Pizzériát egy péntek este látogattuk meg, előre kinézve a helyet. Jól megtervezett vacsoránkat már nagyon vártuk, hiszen mindannyian éhesen érkeztünk. A helyre érkezve a kapu előtt parkolót találtunk, ahova könnyedén le is tettük az autót. A kerthelységbe sétálva már rengetegen vacsoráztak az étterembe, úgy kellett kutatnunk az üres asztal után. Végül az egyik sarokban meg is találtuk az asztalunkat, ahol helyet foglaltunk. A fiatal pincér máris érkezett kezében a hatalmas egy egylapos étlappal. Elénk tette, majd érdeklődött is milyen italt kérünk. Mivel túlzottan az étlapon nem kellett keresni az italokat, ki is kértük a szokásos limonádénkat. Ezután magunkra hagyott a pincér, mi pedig feltérképeztük a választékot. 

A Jásdi Pincét Csopakra beérve sok helyen kitáblázva láthatjuk, a főútról azonban csak a Vinotékába ütközünk bele, ahol ugyan helyben is fogyaszthatunk bort, mégsem olyan, mint a pince. Felkeltette érdeklődésünket, hogy akkor vajon merre leljük ezt a pincészetet, így GPS segítségét igénybe véve tudtuk megközelíteni. 

Születésnapom alkalmával barátnőm meglepett egy kis hajókázással, ennek pedig nagyon örültem, mivel mindenem a víz, imádom minden formában a tavakat, a folyókat és természetesen a tengert is! 

Herendről hazafelé tartva ebédidő elmúltával már nagyon megéheztem, így a közelben kerestem éttermet. Sajnos a Bándon található nem volt épp nyitva, így Márkóra sodort a sors. Itt futottam bele a Márkói Csárdába, ahol meglepően sok vendég volt. 

Átruccantunk Badacsonyba, hogy miért? Mert szeretjük a szép tájakat, a finom ételeket, és a badacsonyi borokat! Ekkorát viszont talán még soha nem csalódtunk sehol…

A gödöllői Sulyán Cukrászda több, mint 20 éve várja vendégeit a város központjában. A cukrászdára gyermekkorom óta emlékszem, talán életem első krémesét is itt ettem. Azóta sok év telt el, a kínálat változott, ahogy a cukrászda is. Rég jártam már a Sulyánban, így nosztalgikus volt visszatérni. Megnéztem mai szemmel, mi maradt a régi időkből. 

A nemrégiben, körülbelül 2 hónapja nyitott Gödöllő új és egyetlen olasz éttermét próbáltuk ki. Szombat késő délutánra foglaltattunk asztalt, biztos, ami biztos alapon. A kipróbálás előtt feltérképeztük a hely közösségi oldalát, ahol rengeteg pozitív véleményt olvashattunk. Bár volt pár igen aggasztóan negatív is, de többségében dicséreteket láttam. Ennek tükrében indultunk neki az étteremnek.