Tihany, mint tudjuk vendéglátás terén azért nem a legolcsóbb hely. A csárdák többségében jól főznek, és jó adagot kaphatunk, azonban nem ezer forintos áron. Próbáltunk olyan helyet keresni, ahol körülbelül ilyen áron is lehet enni Tihanyban. Megtaláltuk.
A Novo Café Gödöllőn, a Művészetek Háza épületében található, a megrendezésre kerülő előadásoknak, a Művházban szervezett programoknak és a nagy méretű parkolónak köszönhetően nem szűkölködik vendégekben. Fiatalok és idősebbek egyaránt szívesen keresik fel, a park közelsége is okot ad egy kellemes séta után egy kávé elfogyasztására.
Az Apáti templomromot Sajkod felé haladva a 71-es főúton érhetjük el. Az épület nem olyan, mint amire számítanánk, hiszen egyáltalán nem romos.
A sparhelt szóról nekem mindig a gyermekkorom jut eszembe, ahogyan a nagyszüleim mondogatták: „Vedd le a fazekat a sparheltről!”. A szó már magában felidézi az emberben a jó érzést, azt a régies érzést. A Sparhelt Bistro Balatonfüred egyik kedvenc helye, és nem csak a helyiek körében. Úgy gondoltuk itt az ideje kipróbálni.
Begurultunk mi is a Guruljon az Életbe, Csopak és Balatonfüred határán. Az útszéli hely legfőképp a bringásoknak jöhet jól, hiszen a bicikliút mellett egy jó kis pihenőhely lehet számukra. Az étterem, vagy inkább pihenőhely igazán egyedi és különleges, lássuk miért.
A Babati Istállókastély egy olyan eldugott részén található Gödöllőnek, ahová véletlenül nem nagyon kerül oda az ember, csak ha célirányosan megy. Akkor viszont igazi kincsre bukkanhatunk – feltéve, ha szeretjük a természetet, és nem a csillogás az elsődleges.
A káptalanfüredi, vagyis Balatonalmádi szélén található apró strand igazán aranyos, és lenyűgöző volt számunkra. Sok olyan apróság van a strandon, amitől igazán megtetszett ez a hely.
Herendről hazafelé tartva ebédidő elmúltával már nagyon megéheztem, így a közelben kerestem éttermet. Sajnos a Bándon található nem volt épp nyitva, így Márkóra sodort a sors. Itt futottam bele a Márkói Csárdába, ahol meglepően sok vendég volt.
A herendi Porcelánmúzeum mellett nem csak kiállított darabokat láthatunk, de meg is nézhetjük a porcelánkészítés folyamatát. A minimanufaktúrába igazán érdemes betekinteni, hiszen olyan érdekességeket tudhatunk meg a gyár működéséről, és adatairól, amelyek megdöbbentőek lesznek.
Kincsem 1875-1880 között volt a gödi istálló lakója, ami alatt 54 versenyen indult, és mindig győzött. Elvarázsolt minket ez a világhírű paripa látványa még így is, szobor formájában!