A Csopaki strandon járva megkívántuk a lángost, így feltérképeztük a büfékínálatot. Az első, ami utunkba esett az a Hamika büfé volt. Bár láttuk, hogy nagy a sor, mégis beálltunk egy lángosért. Lehet talán pont emiatt. 

Várpalotán jártunk, ahol megtekintettük a sok-sok ostromot megélt Thury-várat, majd a Trianon Múzeumot. Mondanom sem kell, hogy minden fájt, amit itt láttunk…

Aki áthaladt már autóval Csopakon, az biztosan észrevette ezt a hangulatos, nádtetős, parasztház jellegű kis csárdát. Vendéghívogató megjelenése azonban csalóka lehet.

Aszódon jártunk, ahol közúti táblák segítségével megtaláltuk a Petőfi Múzeumot, ennek pedig nagyon örültünk, el is mondom, hogy miért! Őszintén szólva nem a múzeumot kerestük, hanem a Podmaniczky-kastélyt, amit sajnos meg is találtunk…omladozva, elhanyagolva, látogatni sem lehet. Amikor elindultunk az autónk felé, megláttuk a múzeumot jelző táblát, és ha már a környéken voltunk, akkor utánanéztünk, milyen múzeum is lehet itt.

A veszprémim Gulya-domb környékén nem csak kilátóval, tanösvénnyel, és a parkerdő szépségével találkozhatunk, hanem a domb lábánál a Laczkó forrással is. A forrásnál kellemesen felfrissülhetünk, de akár egy sütögetéshez is remek helyszín lehet. 

Megérkezett a nyár, már-már túlságosan is, éppen ezért úgy döntöttünk, hogy hagyjuk a munkát egy napközben, keresünk egy strandot, majd este dolgozunk! Választásunk pedig Gyömrőre esett, tapasztalatainkat megosztjuk most veletek! 

Egy kellemes Duna-parti vendéglő Vácott, ahol az ételek finomak, a kiszolgálás gyors és precíz, választék van bőven, kár, hogy egy ilyen végzetes hibát követtek el...

Dörgicse vonzáskörzetében rengeteg középkorból fent maradt emlékkel találkozhatunk. A három templomrom mellett egy kőhíd is található a falu keleti részénél, amely pontos származása vitatott. 

A Vígmolnár Csárda hagyományos magyaros ízek mellett igazi műalkotásokat kreál a legfrissebb alapanyagokból, és szezonális aktualitásoknak megfelelően. Csopak főutcáján igazán figyelemfelkeltő és hívogató a csárda, mi is már egy ideje kinéztük magunknak. 

A rétesről mindig nagymamám jut eszembe, amikor együtt próbáltunk házi készítésű rétest csinálni, lehetőleg úgy, hogy ne szakadjon el a tészta. Nem egyszerű feladat, de a végeredmény mindent megér. A mai vendéglátásban ezek a hagyományos receptek talán mostanában kezdik újkorukat élni. Egy kis nosztalgiázásra tértem be Árpi Bácsi Házi rétesezőjébe.