Balatonalmádi partján sétálgatva megéheztünk, és szívesen ettünk volna egy jó pizzát valahol a környéken. Utánanéztünk hát a környéken lévő lehetőségeknek. A La Villa Étterem bizonyult a legjobb választásnak első ránézésre, mivel a honlapjuk igen tetszetős, és árban is úgy tűnt teljesen rendben lesz. Kocsival nekiindulva a parttól egy pár perces útra megtaláltuk a La Villa kiírást, és az út szélén lévő parkolót. 

Gödöllőn találunk pár éttermet, pizzériát, de talán olyan stílusú és hangulatú helyet, mint a Happy Day Cafe nem. Biztos lesz olyan, akinek nem jön be ez a laza stílus, extra konyhával, de nekünk mindenképp bejött. Nézzük, mit tapasztaltunk a Happyben. 

Aszódon jártunk, ahol közúti táblák segítségével megtaláltuk a Petőfi Múzeumot, ennek pedig nagyon örültünk, el is mondom, hogy miért! Őszintén szólva nem a múzeumot kerestük, hanem a Podmaniczky-kastélyt, amit sajnos meg is találtunk…omladozva, elhanyagolva, látogatni sem lehet. Amikor elindultunk az autónk felé, megláttuk a múzeumot jelző táblát, és ha már a környéken voltunk, akkor utánanéztünk, milyen múzeum is lehet itt.

Látványos, csodaszép, egy valódi építészeti remekmű – és akkor a különféle színdarabokat még nem is említettem. Ki ne emlékezne gyerekkorából A padlásra, a Pál utcai fiúkra vagy bármi hasonlóra, melynek fülbemászó dallamai, szövegei a mai napig itt csengenek füleinkben? 

Ez a picit német beütésű név nem véletlen a Mókusch Café & Deli esetében, hiszen bajor reggelivel és nagyon speckó, töltött bundáskenyérrel várják a betoppanó reggelizőket. A hely a Széll Kálmán tértől nem messze található, igen jó helyen. Elvileg még Mila Kunis és Asthon Kutcher is járt itt a bundáskenyér miatt. 

Ha házias ízekre vágytok és kedves, udvarias kiszolgálásra, akkor jó helyen jártok: a Gödöllői Szélkakas pont ilyen vendéglő, melyben egyetlen kivetnivalót találtam csupán. 

„Minden út Rómába vezet.”-tartja a mondás, nos most a miénk is oda vezetett. Napfény, színek, ízek, történelem és sok-sok kincs, ha csak öt dolgot kellene kiemelnünk az örök város pompájából a Colosseumon, Vatikánon, és Trevi-kúton túl. De nézzük is az élménybeszámolót, azaz, hogy miért érdemes nemcsak szeretni Rómát, hanem meg is látogatni!

A Café de Paris sokban hasonlít az igazi Párizsra, és ez alatt értem most azt is, hogy nem a legtisztább hely, ahol valaha voltam, és a felszolgált étellel is akadtak azért gondok. 

A veszprémi lakótelep közepén találhatjuk meg a Koko Cukrászdát, amely megtöri a panelrengeteg látványát. A cukrászda igényes kialakítása és kinézete becsalogatja az embert, azonban a választékot is feltérképeztük. 

Olaszos. Vagy olasz, ez most szerintem mindegy. Kiülős vagy beülős, bár én most maradtam kint, mivel délben elég meleg volt, hiába az október közepi dátum. A piros az uralkodó szín, a pincérek pedig végre nem olyanok, mint a Váci utcában, ahol boldog-boldogtalant leszólítgatnak, hogy ugyan térjen már be hozzájuk. Itt nincs tukmálás, csak mosolygás - mondjuk, hogy majdnem mindenkitől.